Tokió a kultúra, az emberek, az építészet, a kulinária és a természeti csodák meseszerű keveréke. Tavaly látogattam először Japánba, méghozzá egy neves esemény, az Amazon Tokyo Fashion Week alkalmából, és rögtön éreztem, hogy ez lesz az egyik kedvenc helyem a világon.
Úgy éreztem, nagyon jól jött ki a dolog, hiszen éppen a sakura, a cseresznyefa virágzásának ünnepére esett a divathét. el is terveztük, hogy majd jól megcsodáljuk Japán egyik leghíresebb természeti jelenségét. De végül jóval hidegebb volt annál, mint amire számítottunk, és inkább télies volt az idő, mint tavaszias. Az első napunkon konkrétan hóvihar volt, és majd megfagytunk a tavaszias kis szettünkben, míg ácsorogtunk az út szélén, mert taxit pedig nem tudtunk fogni. A happy ending, hogy azért az utolsó napon csak találtunk egyetlen virágzó cseresznyefát a Yoyogi Parkban a tengernyi sár közepén!
Úton Tokióba
De volt ezen kívül is kaland, ugyanis itt volt az első próbálkozásom az Airbnb-vel. Amúgy mindig hotelben szállok meg, pedig nagyon szeretem az izgalmas, különleges hangulatú lakásokat. Itt viszont úgy voltam vele, ha már lúd, legyen kövér, és valami nagyon extra helyet kerestem szállásnak, ami igazán emlékezetes lesz. Sikerült is lecsapnom egy őrült festő lakására, ami az európai és japán otthonok egy furcsa keveréke volt, tele a művész alkotásaival. A bejutás irtó körülményes volt - nem értük el a szállásadónkat és nem igazán tudtuk, hogy fogunk bejutni a lakásba, az utcán pedig cidri volt. Hát elárulom, az volt a megoldás, hogy nyitva volt az ajtó, mert ezt Tokióban megtehetik az emberek, de mi ezt európaiként el nem tudtuk volna képzelni. Ennek örömére egy közeli étteremben jól betempuráztunk, ami az egyik kedvenc ételem (isteni falatok ropogós bundában), és a napot egy pár behűtött sörrel zártuk, amivel a művész házigazdánk telepakolta a hűtőjét.
Egy kedves új barátnőmmmel Tokióban
A divathetek egyébként mindig jó alkalmat kínálnak, hogy összefussak régi, kedves ismerősökkel, akik már más városokban élnek. Tokióban az egyik kalauzom az ex-modell, Sztrányai Gigi volt, aki jelenleg scoutként utazgat a világban, azaz modelleket keres és közvetít nemzetközi szinten. Ő és a japán nagykövetünk, Dr. Palanovics Norbert mutatták meg nekem a város legmenőbb helyeit. Utóbbi mesélt nekem az élénkülő magyar-japán gazdasági kapcsolatokról, amiben az óriás mangalica export mellett végre a divat is kezd felzárkózni - az Áeron márka például évek óta jelen van, és hamarosan reméljük, mások is követik.
Pillanatok a fashion weekről - Memuse / Christopher Jue / Yukihero Pro-Wrestling
Aki most készül Tokióba látogatni, annak mindenképp ajánlom a metrózást - olyan szuperül kiépített a hálózat, hogy nincs is szükség szinte másra. Érdemes átkelni a Shibuya crossingnál, bámészkodni a Takeshita streeten Harajukuban, ahol őrületesen bulis dolgok vannak és egy több emeletes vintage shop, vagy épp felkeresni a Tsukiji halpiacot.
Japán egyébként a legmagasabb minőségű alapanyagokról híres az étkezésben is, úgyhogy sikerült a világ legdrágább rántott húsát elfogyasztanom a Gyukatsu étteremben, egy nagyon menő miyazake A5 húst vékony panko morzsás bundában. De imádtam a mochikoba, azaz édes rizslisztbe mártott ropogós csirkét is, amit egy kis food truckban ettünk, ne hagyjátok ki ezt sem, ha találkoztok vele az utcán. Csak érdekesség, hogy mindkettő megtalálható egyébként a Márk konyhája szakácskönyvemben is, akkora favoritok, és jól csúszik hozzájuk a söröcske!
És hogy mit imádok igazán Japánban?
A divat sokszínűségét! Itthon biztosan meghökkennének egy-két szetten, de Tokióban az extravagáns, néha jelmezszerű cuccok meg se kottyannak. Mindenki elképesztően toleráns, nem foglalkoznak azzal, ki mit visel, és ennek is köszönhető, hogy virágzik az utcai divat, hiszen senki nem illeti megrovó pillantásokkal vagy szájhúzással, susmusolással az átlagostól eltérő ruházkodást.
Beszélgettem is ennek kapcsán a divathéten egy Tokióba emigrált seattle-i lánnyal, aki Misha Janette néven él a Japán fővárosban, ahova először divatot tanulni jött, majd itt ragadt, és jelenleg stylistként, online marketingesként dolgozik.
Fotó: @celiamassimi
Mikor arról kérdeztem Mishát, mi is fogta meg igazán a felkelő nap országának stílusában, azt mondta:
"Itt senki nem szeretne feminin, vagy maszkulin lenni, ha divatról van szó, főleg, ha street style-ról. Sokkal inkább a tipikus gender szerepek elutasítását látni. Nem foglalkoznak a sziluettekkel, nem érzik szükségesnek, hogy megmutassák az alakjukat ahhoz, hogy szépnek érezzék magukat. És bár a testüket szeretik elrejteni, a színeket imádják és egészen meglepő színkombinációkat szoktak összehozni, amelyek meglepő módon jól állnak rajtuk, ez pedig a kimonó kultúrának köszönhető. Csak nézd meg, milyen elképesztő színekben pompáznak!"
Egy modern kimonó Tokió utcáin
A világ egyik legizgalmasabb street style, vagyis utcai divat élményét Tokió és persze a divatőrülteket vonzó Tokyo Fashion Week szolgáltatja. Lányok és fiúk, férfiak és nők egyaránt bevállalósak, karakteresek, néha egészen őrültek, ha ruháról van szó. A vintage és second hand boltok kincsei, a fast fashion darabok, mint a Zara vagy az H&M, és a high fashion és luxus márkák tökéletesen megférnek egymással egy fantasztikus mixet eredményezve, amitől a divat kreatív játéknak tűnik.
Bájos, virágos blúz és vagány bőrruha - tökéletes párosítás!
Ahogy Szöulban, úgy Tokióban is komoly szerepet kapnak a tradicionális viseletek a kifutón, a nézőtéren és az utcán is, akár meglepően újszerű köntösben. Gyakran ültem mosolygós, középkorú hölgyek mellett, akik kimonóban érkeztek, de az utcán is fel-felbukkannak stílusos viselői:
Ha Ti is kísérletező kedvűek vagytok, és szerettek új dolgokat kipróbálni, akkor ezt a galériát mindenképp nézzétek meg - összegyűjtöttem benne pár eredeti elképzelést a divathét street style kavalkádjából:
Ami külön jó hír, hogy az idei Budapest Central European Fashion Weeken több japán blogger is tiszteletét tette, például Yuma Sui, aki színes melegítőben és horgászsapkában parádézott az első sorban (a galériában is láthatjátok), és olyan jó fej volt, hogy még a kolbászomat is megkósolta a haverjával, Declan Channal:
De velünk voltak az AMIAYA ikrek is, Aya és Ami (szintén a galériában), akik bár nem beszélnek semmilyen nyelven a japánon kívül, minden nagyobb divateseményen ott vannak és imádják őket:
Ha legközelebb utazom, megpróbálok majd hosszabb időre menni. Hokkaidot például mindenképp szeretném meglátogatni és az ott munkálkodó magyar séfet, Moldován Viktort, akiről már az Index is írt, hiszen innen származik a gasztronómiában jelenleg legmenőbb zöldségek és növények nagy része, illetve Kiotót, ami a császári Japán fővárosa volt több száz évig. Ti mi miatt látogatnátok Japánba?
