Márciusban volt szerencsém elutazni Japánba, ahol olyan ételeket és italokat kóstolhattam, amikről álmomban sem hittem volna, hogy egyszer eredeti verzióban is megízlelhetem őket. Mert miből építkezik egy egyszeri magyar Motoros? XXI. század, net, receptek. Imádtam őket. Az ízüket. Az állagukat. A textúrájukat. Egészen addig, míg el nem repültem Japánba. Mi is történt utána? Már nem imádtam őket. Nem imádtam, hanem egyenesen rajongani kezdtem értük! Tartsatok velem, és mutatok pár olyan receptet, amitől mind a tíz ujjatokat megnyaljátok, közben pár olyan -számomra meghatározó- élményt is megosztok, ami nagyon fontos volt nekem!
Yosenabe
Az étel a Nabemonók közé tartozik, ezeket japánban a közösen körbeült asztalnál készítik egy gázfőző segítségével, csak az alapanyagok előkészítése történik a konyhában. Amíg az étel készül a családtagok meg tudják beszélni a napjukat, ki mit csinált, mi történt vele.
Hozzávalók:
30 dkg tőkehal (én fekete tőkehalat használtam)
8-10 kagyló (fagyasztott fekete kagyló teljesen megfelelő)
4 nagyobb garnéla (ezt most elhagytam, de jó, ha benne van!
20 dkg csirkemell filé
1 tófu (300 g)
4 kelkáposzta levél
2 szál póréhagyma fehér része
8 siitake gomba
1,2 l dashi
3 evőkanál mirin
4 evőkanál japán szójaszósz
Elkészítés:
Én szárított shiitake gombát használtam, így azt be kell ázatni 10 percre, addig fel tudjuk darabolni a többi hozzávalót. A halat 3-4 centi hosszú csíkokra (azaz falatnyira) vágjuk. A csirkével és tofuval szintén ezt tesszük, a káposztát 3 centis lapokra, a póréhagymát pedig ferdén 2-3 centis darabokra. A léhez keverjük el a dashit, a mirint és a szójaszószt a vízzel, majd tegyük fel főni. Amikor forrni kezd adjuk hozzá a csirkét és a káposztát, Főzzük 5 percig. Zúdítsuk bele a kagylót, a gombát, a rákot, a halat, majd további 5 percig főzzük. Már csak a tofu és a póréhagyma maradt, tegyük ezeket is a többihez. Figyeljünk a fentiek sorrendjére! 2 perc további rotyogás után vegyük le a tűzről, és forrón tálaljuk.
Közben kis érdekesség. Kitaláljátok hol is van ez?
Igen, igen, pont ott! Ez Shibuya, a világ legforgalmasabb gyalogos kereszteződése. A furcsa csak az, hogy a képen üres, azaz senki sem megy át rajta :) Persze csak addig, míg a lámpa zöldre nem vált, mert akkor....
Hihetetlen élmény, akárcsak a környéke, ki kell próbálnotok!
Az imádott Yakisoba
A Yakisoba külön sztori. Ez a finom sült tészta majdnem olyan, mint nálunk a tradícionális töltött káposzta: ahány ház annyi szokás szerint készítik.
A három legnagyobb yakisobázó hely közül most mutatok egyet, ami nagyon bejön nekem:
Ez középfölde yakisobája, amit nagyon szeretek.
Hozzávalók:
1,5 csomag Yakisoba tészta - kb. 35 dkg szárazon (NEM soba tészta, azt nem ehhez az ételhez használják!!! Sima, kantoni stílusú tésztát szoktak hozzá készíteni.)
Fél csirkemell falatnyi darabokra felcskíkozva (kb. 40 dkg)
20-25 dkg sárgarépa
20-25 dkg fejeskáposzta
1 kaliforniai paprika (én most zöldet használtam hozzá)
4 kisebb szál újhagyma
Fél csomag (kb. 12-15 dkg) friss mungóbab csíra
3-4 evőkanál sötét szójaszósz
2 evőkanál Otafuku Yakisoba szósz, ez a legjobb hozzá, ha nem tudunk sajátot készíteni
Elkészítése:
Ez sem bonyolult, nem kell parázni! Fogunk egy fazék vizet (nem sózzuk meg!) és elkezdjük melegíteni. Amíg a víz melegszik megpucoljuk és előkészítjük a zöldségeket. A répát apró és vékony szeletekre, az újhagyma fehérjét karikákra, a kaliforniai paprikát csíkokra, a káposztát pedig laskára vágjuk. Ha a víz forr beletesszük a tésztát, és maximum 4-5 perc alatt készre főzzük, majd leszűrjük és félretesszük.
Jöhetnek a zöldségek. Egy wokot felforrósítunk, teszünk bele nagyon kevés olajat (kb. 2 evőkanálnyit), és a mungóbabcsírán és újhagyma zöldjén kívül az összes zöldséget (káposztát, sárgarépát, kaliforniai paprikát, újhagyma fehérjét) belezuttyantjuk. 3-4 percig pirítjuk magas hőn, már ekkor eszméletlen finom illatok fognak körülvenni minket, pedig nincs benne semmi más, csak a zöldségek! Most jöhetnek a csirkemellcsíkok a wokba. Tartjuk a magas hőt, és immár a csirkemellcsíkokat is pirítjuk a zöldségekkel együtt. A húsnak sem kell több, mint további 3-4 perc. Ha jól csináltuk (és miért ne csináltuk volna jól) akkor a zöldségek és a hús is megpirul, de nem ég oda. Dobjuk az egészhez a mungóbabcsírát, keverjünk egyet rajta, majd szószokra fel! Meglöttyintjük az ételt a szószokkal, alaposan átkeverjük, majd beledobjuk az időközben kissé összeállt, leszűrt tésztát is. Amíg a tésztát kevergetjük -és minél jobban próbáljuk egymástól elválasztani a szálakat- a teljes étel elkészül, a tésztát is végig bevonja a szósz, és a sült zöldségek zamata.
Nincs más hátra, már csak tálalni kell! Porciózzuk ki az elkészült finomságot 4 mélytányérba, majd szórjuk meg mindegyiket az időközben felkarikázott újhagyma zöldjével.
Ennyi, nem több. Max 20 perc alatt kész, nagyon egészséges, nagyon laktató, pikáns, de mégis egyszerű. Kifinomult, akár a Japán konyha. A zöldségek ennyi idő alatt megpuhulnak, mégis megmarad a frissen ropogós állaguk, nem az a rommá sütött-főzött lesz, mint amit itthon általában az emberek készítenek a zöldségekből. A csirkemell is pirult, de kellően, szaftosan puha lesz.
Persze készíthetjük az ételt a többi stílusban is: Tokyóban pl. csak nyers szalonnadarabokat pirítanak a káposzta mellé, és az elkészült ételt füstölt tonhalpehyellyel (katsuobushival), és sok-sok noriporral adják az asztalra úgy, hogy a tésztát még meglocsolják a saját készítésű yakisoba szószukkal.
De ha yokotei stílusban szeretnénk nyomni, akkor a következő metódust kell alkalmazni: darált sertéshúst pirítunk, amire mind a szeletelt káposztát mind a frissen elkészült tésztát rátesszük. Meglocsoljuk az egészet yakisoba szósszal (ami pl. yokotében más, mint a többi Japán járásban), alaposan összesütjük, majd hirtelen sült sertéscomb szelettel és remegős tükörtojással díszítve/gadagítva tálaljuk. Mindenképpen kell hozzá valami finom helyi savanyított és aprított paprika is. A mennyekbe fog repíteni! Ezt a receptet a nagyon hideg Yokotéban tanultam Fujiharu Shokudótól.
Közben egy újabb érdekesség, ha megengeditek...
Tisztálkodás imádkozás előtt - avagy a Senso-ji temlom előtt állva
Nagyszerű élmény volt Asakusa, ahol a híres Senso-ji templom is áll. Rengeteget tudnék mesélni róla, de nekem a tisztálkodási szertartás volt a non plus ultra. Annyira megható, annyira emberi, annyira természetes. Természetes, de egy európainak ez magától nem jutna eszébe, pedig csodálatos rituálé!
A Senso-ji templom (és a mellette álló 5 emeletes pagoda) bejárata előtt két nagyon furcsa -de számomra nagyon érdekes és szívmelengető- dolog fogadott.
Az egyik a hatalmas kültéri füstölő, amit gyógyító erejűnek hisznek, és arra a testrészükre irányítják, legyezik a füstöt, amit gyógyítani akarnak,
A másik pedig egy tisztálkodó kút, ahol a vándor megtisztulhat az imádkozás előtt. Gyönyörően megható szertartás -ahogy írtam is).
Egy gyoza nem csinál nyarat - de egy adag már igen!
A legtöbb Japán étteremben lehet kapni gyozát. Ha nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni, akkor a gyoza egy töltelékes főtt-sült tészta. De nem az. Sokkal több ennél!
Ahogy az egyszeri Motoros pálcikával megfogja a tésztákat, majd belemártogatja a különböző szószokba, az maga a Mennyország! Nekem a fehér szójaszószos, borsozott szósz a kedvencem hozzá, de a chiliolajos-szójaszószossal is magyon finom. 
Ez az étel különösen az északi országrészen esik jól, ahol a sűrű havazás elől az étterembe menekülve falatozhat az ember.
Eljegyzés Japánban
Igen-igen, eljegyzés. Mielőtt kimentünk úgy gondoltam, hogy ha már lúd legyen kövér, azaz ha már kint vagyunk a párommal, akkor ott fogom megkérni a kezét. Ő nem sejtett semmit, de ez a pillanat is elérkezett. Egy romatikus este, Tokyo közepén egy csodaszép parkban, naplemente után. A sok-sok kis tó, több kis sziget és a kivilágított cseresznyevirágok mind azért kiáltottak, hogy ez a ceremónia létrejöjjön. És létre is jött...
Mindketten nagyon szeretjük és tiszteljük a Japán kultúrát és hagyományokat, így mindketten valóban autentikus Japán kimonóba öltöztünk az eljegyzésünkkor. Gyönyörű este volt, csodálatos fényekkel, csodálatos hangulattal, és csodálatos ceremóniával.
Rengeteget tudnék még mesélni a Japán élményeinkről, de akkor az több kötetnyi írást emésztene fel. Persze ha szeretnétek állok elébe, hiszen ettől az országtól olyan élményeket, impulzusokat kaptam, mind eddig sehonnan sem.
Ha azt mondanám: március (az utazásunk) óta nem múlik el úgy éjszaka, hogy ne álmondjak erről a csodás országról elhinnétek? Pedig így van! Minden egyes éjjel eről ámodok, újra- és újra!
Nagyon szeretném, ha minden olvasó megismerhetné ezt a csodálatos országot, ezt a csodálatos kultúrát és ezeket a csodálatos embereket!
Hihetetlen a mai napig minden élmény, ami ezer szállal -életem végéig- Japánhoz köt. De nem bánom. Nagyon nem. Máris vágyok vissza, mert ez az ország nem más, mint álmaim földje!
